Bartha György: 35. levél

bizony múlik az idő ismét kora tavasz van  
ám nem a jó időjárás beálltának örvendezünk sokkal
riasztóbb dologra ébredtünk a napokban minden
előzetes jelzés vagy híradás nélkül arra keltünk
hogy katonák lepik el a falut és környékét
először kerékpárosok jöttek egy autó és két
teherkocsi ékelődött közéjük szekerek döcögtek
mögöttük végül egy roham-páncélos
talpon volt mindenki s talán csupán a gyerekek
örvendeztek a látványon döbbenten figyeltük távolból
tisztek zörgettek léptek be a kastélyba míg az
altisztek parancsára a legénység megkezdte a tábor
kiépítését volt nagy hangzavar lárma az emberek
később visszahúzódtak otthonaikba értetlenül
félelemben mi ketten sem értettük emesével mi
történik mit jelent ez a felvonulás ilyet még nem láttam
reszketett még annak idején sem volt erre példa
nekem is rossz érzéseim támadtak miközben a
kocsmában gyülekezni kezdtek a férfiak morcosan
egymás közt találgatva vitatva a honvédség
hirtelen ideérkeztének okát

Bartha György verses regényének előző része a Szöveten: