Lencsés Károly: Téli galambok

--Minden hajnal arról szól, 
hogy a szomszéd padlásán ébrednek a galambok. 
Én huhogásnak érzékelem, majd valami búgás következik. 
Ez vezet ki az álomból. Vagy nem tudom álmodom e még. 
Olyan nyári az egész. Betakarózva hallgatom. Bezárt ablaknál. 
Ugyan is február eleje van. De a későn kelő fényben 
senki sem mondja meg, hogy csak pár napja hagytuk el Farsangot. 
Minden tavasz. A takaró alatt nyár. A fejemben búgás, 
s csak figyelem az ébredő szomszéd huhogó padlást.
Írnék ide hideg csillagot, de nem lehet.
Írnék ide fánk alakú holdat, de nem!
Elrepülnek a lírával a téli galambok.
Ez egy korai vers, de az sem. Már hét óra s,
aki nem alszik, annak nap van. Tavasz van, és fánk.
Csukott ablak, és odaát a padlás…
A Téli galambok búgása meg a hűvös fényben mágia!