VERS

Lencsés Károly: Nyolc

…és megdőlt álmok. elment az utolsó busz is haza.
lemaradtam. nem vártak és senki se integetett.
dörren a kapualj. bevert orr vérzi át a leszakadt holdat.
rács az ég. rám zuhan ama súly. börtönöm vagyok.
partra vont hal. kavicsnak éle nem gömbölyű.
elkoptatott cipőtalpam otthagyom a sárban.
sebes lábam lejártam térdig. a föld kerek. s végtelen.
végül rám kulcsolódik az örök nyolcas.
ugyanaz ismétlődik őrületig.

Lencsés Károly verse legutóbb a Szöveten:

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .