VERS

Lencsés Károly: Nyolc

…és megdőlt álmok. elment az utolsó busz is haza.
lemaradtam. nem vártak és senki se integetett.
dörren a kapualj. bevert orr vérzi át a leszakadt holdat.
rács az ég. rám zuhan ama súly. börtönöm vagyok.
partra vont hal. kavicsnak éle nem gömbölyű.
elkoptatott cipőtalpam otthagyom a sárban.
sebes lábam lejártam térdig. a föld kerek. s végtelen.
végül rám kulcsolódik az örök nyolcas.
ugyanaz ismétlődik őrületig.

Lencsés Károly verse legutóbb a Szöveten: