Köves István: Fohász, csobogó

Édes Uram, adjál áldást
Fájdalmamhoz hű sóhajtást
(enyhülésre hűs óhajtást)
Fejem alá fényes párnát
Páratlan galambhoz párját

Édes Uram, küldjél jelet
Hol találkozhatnék veled
(felém fordíthatnád fejed)
Minek hívtál, minek küldtél
Harangszóba menekültél

Édes Uram, engedj vissza
Népem szavaimat issza
(tekintetük mindig tiszta)
Kedved megtalálnád benne
Mintha születésem napja lenne

Édes Uram, adj gyolcsinget
felém halál ha tekintget
(elfeledjek gyorsan mindent)
Hagyd, ballagjak úgy utamra
Mint kedveddel töltött kamra

Édes Uram, adj egy ostort
Őrizhessem a kolostort
(szentelhessem a boros tort)
Lehessek népednek papja
Ki szavait tőled kapja

Édes Uram, tiszta szív ez
Kötő, amit szűz lány hímez
(fehéret fehérrel színez)
Nem hagy soha ötre-hatra
Veled marad virradatra

Édes Uram, küldd az esőt
Bánatos fejem verdesőt
(emelj fölénk védő tetőt)
Leszek méltó bizalmadra
Ülj ide mellém a padra