Köves István: Sz…ság
Ahogy a hajnal hűsít, a dél ziháltat, beste /
testével lázas éjszakát ígér a fuldokló este
Mintha soha erre sem jártál volna itt te,
úgy letagadtak, megtagadtak szemlesütve,
nem, a kakas még kétszer sem kiáltott,
ahol, ahogy Steinmetz kapitány lépést váltott.
De még aki, ha emlékezetből idézett végre,
úgy néztek rá, mint anyaszomorító vigécre,
pedig itt ötven-, százévenként legalább egyszer
akad minden foltot kifehérítő vegyszer.
Ahogy a hajnal hűsít, a dél ziháltat, beste
testével lázas éjszakát ígér a fuldokló este,
fiúk fogán vásik az apák harapta egres,
ahol mindig csak a szomszéd kutyája tetves,
s mielőtt beérne az alma, csak a féreg rág itt.
Előttünk nem a múlt, a jövő mély kútja ásít,
a telelni behordott muskátlisládák fülledt
illatával sunyiskodik az új század,
mely egyszer majd mindannyiunkra rávall.
Köves István verse legutóbb a Szöveten: