Maradj veszteg míg kagylókürtjeimet
Húsz körömmel mantrázza csendem
Hártyáimból dobot feszítek rendben
Szemfészkeimben feltorlódott napok
Nappali látnokaim gyűlnek ma vakok
Hétágra koldult világtájak sorvadunk
 
Maradj gyermek míg bőrömre hűlsz
Száz szájjal gőgicsélt torkom elnyelt
Gyomormelegbe pójált álmodáshoz
Éjjelente rőzsét altatnak csillagjaim
S fejszéket bárdokat szül a tavasz is
Béranyaságára ítélt záporozás csitít
 
Maradj férfi aki szült nem tudta tán
Hogy holtat hoz e világra méhszáján
Élőholt az élő a halott se halhatatlan
Egy sor én egy sor te esőszitált a raj
Kaptárjainkban kisajátított önzések
Hadakoznak vélt igazságaid béreiért
 
Maradj apa s hűbéres csókjaid rágnak
Kell karod lábad gerinced a családnak
Végül fával takart házad alól les a nap
Hunyoroghatsz de elbújni érvénytelen
Kemény munkában sirat fekete inged
Alagutat ásnak álmaid s kacag az Isten
 
Maradj ember dióbéllé zsugorít a szél
Terhétől tervétől átkos lélegzésed fáj
Értelmed keletlen fekete szelet cipód
Aszaltszilva szemeid keresik a nyarat
Kabátod alatt golyóhegyek a madarak
Egy sor te egy sor én esőt szitált e zaj