Tóth Olivér: Az igazság szerint

Tóth Olivér

Az igazság szerint

Az igazság szerint amely sosem volt tiéd
Most titokban szakadó szélben havazik
S ami alá hull egy olyan ház omladéka
Amelyben sosem laktál és sosem lakott
Árnyékod testes renyhesége délidőben

Az igazság hogy anyád és apád sosem élt
Úgy fogantatott sejted pólustalan atmosz
Testetlen dimenziótlan álmok kosaraként
Mosatlanját gyűjti benned az állandóság
Idegenségedtől riad az árvaság mostohád

Az igazság itt nyomorultságod órája teljes
S ha hatvan másodpercenként áporodottan
Szemvillanásokkal hullik rád a riadt feledés
Szádtól elvásult szavakkal rág a szótlanság
Gyermeknek hagyott néma csörgő a kézben

Az igazság kiságyaiban bölcsőhalált haltak
Ma szentjeid szeretteid koldus templomok
Magukba roskadt kelyhei álmodó síroknak
Exhumált idők harangjait kötöd nyakadba
Bégetnél tereljen a jó pásztor egy nyájhoz

Az igazság az hogy nem fáj a már magadnak
Naponta elorzott idegenség álgyászos öröme
A bú amely világra hozott ma más anyaméhe
Egy tévesen teleportált lét faragatlan érméje
Születésed dátuma halálod számláló kezdete

Az igazság hogy nincs igazság amely megfelez
Mi egyszerre éltet s egyszerre rejti szemedet
Kezeid életlen ítélő szabják fájdalmaim felett
A szeretetek embertelen katakombáid ellenem
A szeretetek embertelen katakombáim ellened