Próbálkozik, hátha nyúlik az ínszalag, tágul a tüdő. Kellett volna hamarabb. Itt szúr, ott meg fáj. Korábban kellett volna kezdeni, nem így, hatvan körül. Hegy póz, az a legkönnyebb: csak állsz, mint egy faszent. Mit akarsz, te, vén töklámpa, fél lábon állva megtartani a tested! Fa póz? Inkább menj el a boltba valami sósért, és nézd a tévét! Este jóga, vagy inkább sorozatmaraton, meg hírek? Jóga? Istennő pózban beleülsz a semmibe, imába kulcsolt kézzel. Mihez imádkozol? A remegő térdeidben keresed a transzcendenst? Lélegezz vén csont, lélegezz! Ebben a korban kezdeni bármit is kockázat. Most hazardírozol? Most akarsz valami lenni? Szentség, lélegzet, szeresd a tested! Ez a legnehezebb. Szeresd azt, amit elhagysz belátható időn belül? Légy hálás azért, mert fáj az, ami eddig észrevétlen tette a dolgát. Sosem köszönted meg neki, hogy cipelte a gondolataidat, megtestesítette az önvalót. Most jön az, hogy lélegezz és ne gondolj arra, hogy mire vihetted volna. Mint abban a sorozatban: lehetne négy olajvállalatod, több ezer kút öntené rád a pénzt, és zabálhatnád a szarvashúsos pizzát a medencéd szélén. Ha esetleg buksz pár millió dollárt, akkor csak morogva belehajintod a telefonod a feszített tükörbe. Ehelyett a seggedben lévő ínszalag feszül, miközben lehajolsz, és belenézel a kopott szatyorba, amiből a két kiló akciós csirkenyak véres zacskója lóg ki. Ez van. Jógázik az öreg, és közben próbálja szeretni az életet úgy, ahogy van. Hogyan kell fiatalnak lenni? Már nem emlékszel. Maradj tizenhat éves! Már az egy filmszakadás, ha visszaszámolod, mikor voltál annyi!
Emlékszel? A múltkor hallottad, ahogy a nővér mondta a másiknak az öregotthonban, amikor meglátogattad anyádat: – Nehogy a szívedhez nőjenek. Mind meg fog halni!
Társadalmilag az elfogadható, ha olyan ember hal meg, akinek szomorú a szeme és magányos. Haláluk bár tragikus, de elfogadható. Ez a harcos póz nem neked való, mert még belehalsz. Mint a filmeken. Magányos, szomorú szemekkel a jógamatracon. Észrevétlen beleszakadt. Jógázás közben belehalt a lélegzet szekvenciájába. Terved már rég nincs, csak vágyad, ez az élet lett a társad. Jógázz csak, öreg! Közben azon jár az eszed: inkább ennél valami sósat. Lehet, utoljára teszed.
Kabdebon János rövidprózája legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?