Köves István: A szabadság kapujában merengve

mint menhelyen rácsnál ácsingózó kajla kuvasz, 
várom újra, hogy rámtaláljon a vágyhozó tavasz, 
ahogy hajnalonta nyújtózva kibomlik a tavirózsa, 
lassúdan, vággyal sudáródva, vízpárába súgva, 
nem akarva soha csorba cserépben cseperedni, 
ahogy nézi egy szitakötő a berregő helikoptert, 
mikor szárnysúrolta borzongó tófelszínre hull a toll, 
s mint bomlott cipőfűzőjét bámulva ácsorgó Petri, 
várom újra, hogy rámtaláljon a vágyhozó tavasz, 
mint menhelyen rácsnál ácsingózó kajla kuvasz.