mint menhelyen rácsnál ácsingózó kajla kuvasz,
várom újra, hogy rámtaláljon a vágyhozó tavasz,
ahogy hajnalonta nyújtózva kibomlik a tavirózsa,
lassúdan, vággyal sudáródva, vízpárába súgva,
nem akarva soha csorba cserépben cseperedni,
ahogy nézi egy szitakötő a berregő helikoptert,
mikor szárnysúrolta borzongó tófelszínre hull a toll,
s mint bomlott cipőfűzőjét bámulva ácsorgó Petri,
várom újra, hogy rámtaláljon a vágyhozó tavasz,
mint menhelyen rácsnál ácsingózó kajla kuvasz.
Köves István verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
