Fellinger Károly: Veszthető, Nagyon nyomaszt

Fellinger Károly

Veszthető

Csönddé védett szavaimat dörgi az ég,
az esőcseppek a porba írják, festik,
hallgatás nélkül üldözött maradok,
a látszat konzervnyitóját keresem.

A jó válaszok a rossz kérdéseket
élesítik, berozsdásodott a fa
lombja. A sok igen, akár a szél, el-
fújja a vak utcazenész kalapját.

Elszalasztott lehetőségeim még
száján tartja a felejtés, miképpen
a hullámzó tenger szívószálait,
a kiszáradt, feneketlen kutakat.

Nagyon nyomaszt

János álmában elájult, pontosabban
álmodta, amikor feleszmélt, felébredt,
nem maradt másra ideje, mint meghalni,
így hát nem is álmában érte a halál.

János felméri helyzetét, a kiszáradt
hárs csemete mellé levert fűzfa karó
támogatja. Magánya labda, ha bele-
rúg, a fűzfa karó rügyet bont, megéled.