A végtelen lehetőségeiből
korbácsot fon az igazság, de végül
úgyis marad a jó; aki Istennel
kezdi, annak a halál csak egy röpke
pillanat, mint a kislány és a játék-
babája közé dobott fénylő labda,
amit a reszkető kéz bizserget, az
elképzelt tenyér, amiben megfogant.
Fellinger Károly verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?