Juhász Zsuzsanna: Ciciköz

Hát tanítani kéne, az biztos. Ahogy te reggel megerősítetted kontroller pozíciódat.
Ahogy ma reggel, még munka előtt gyorsan végigszemlélted a lakást. Mint egy királyi fenség, és megjegyezted, hogy sok a moly és a gázköltség is sok lesz, ha én nem tanulom meg beállítani a termosztátot.

És nem fogom, mert a szerelőnk megkért, hogy ne hívogassam, majd ő fog engem. Végül is ez jár nekem, vagy húsz éve szereli azt, amink van. Persze ez csak idegen hűség, házon kívüli. Barlangon kívül, mondanám. Mert neked azt mondtam, ennyi rossz hírre kár is volt nekem felkelni. De tényleg, jó ideje fizetőeszköz vagyok és céltábla. Ja, mert aki családban él óhatatlanul kap a nem pontosan neki szánt indulatokból is. Mert itthon lehet. Bizonyos határokig hozott anyagból köpködni egymást. Bár én jobban szeretem a cicik közé suttogott férfititkokat. Erős hadvezérek így szokták elbuktatni önmagukat.
Majd megjegyezted, hogy majd megírod. Meg, persze, bár nem tudom, mit szólnál, ha nem írnék, és nem mondanék semmit. Aztán meg vulkánként törnék ki neked. Bár ahogy elviharzottál, eszembe se jutott írni. A fél üveg kovászos uborkán akadt meg a szemem az asztalon. Hogy jó volna már, ideje lenne egy finom falatot találni hozzá. Megfőzni végre azt a füstölt disznócombocskát, amit jó ideje rejtegetek magam elől. Mert te nem szereted, ez csak az én ünnepi falatom lenne. És akkor nem vagyok több a barlanglakó ősasszonynál, nem. Nem, ha ritka falatokkal vigasztalnám magam. És a barlangon kívüli sovány gold-digger ősöket, az izzó tekintetű, sóvárgó kamasz fiúkat. Akiket újra és újra a hierarchia aljára lökdös a zabolátlan férfierő.
És ahogy egyre drágul az élet körülöttünk, nekik az lett a sorsuk, hogy virágról virágra szálljanak. És éljenek a nők végtelen kegyelméből.
Gyerekcsinálással vagy anélkül.

Juhász Zsuzsanna legutóbb a Szöveten: