Ocsovai Ferenc: Sosevége

Mindig kapsz egy újabb fedezet
nélküli esélyt az önzetlen Sorstól,
mégis legördül utána torkodon
valamilyen keserű és rossz bor,
és bár a lelked mélyén megveted,
igazán pedig a tiszta vizet vágyod:
könnyben és vérben fürösztöd
minden táncoló, zsenge álmod,
így amikor elölről kezdenéd el,
s végre megoldanád a gondokat,
útvonaladdal mégis metszed
ugyanazon gyilkos pontokat,
fogadkozás, szépítgetés pedig
egyáltalán nem fér itt már bele –
ezáltal lettél vad, lator életeddel
az addigjárakorsó szótári esete.