ha magamban nem lakom,
ha lelkem nem otthonom,
ha úgy les rám a világ,
            mint a kíváncsiság
                        a betört ablakon.

ha már a semmitől is félek,
ha nem jön szememre álom
            – nem is vagyok, nem is élek:
                        magamat csak kitalálom!

ha szétgurul minden,
ha elomlik, amiben hittem,
– hogy lehessen szeretnem,
            ha úgy függök itt kereszten,
                        hogy bennem nem fogódzik Isten?!