Tengert könnyezek, virágot lépek,
                                    Madárral szállok, s emel az ének. –
                                    Szöszke folyó hajam, mint a Tisza,
                                    Lelkem lángban izzó fényparipa.
 
                                    Karom szelet fog, testem földgyökér,
                                    Vad vágtám felhők szárnyáig fölér. –
                                    Szerelmem magja mind aranykalász,
                                    Gondolatom, – Űrt kémlelő vadász.
 
                                    Vér eremben Csillagtűz szikrázik,
                                    Napmeleg szánja szívem, ha fázik!
                                    Gyöngyfűzött sorok őrzik a szavam,
                                    Hólepte csúcsokon szunnyad havam.
 
                                    Krisztus Jele bőrömön szent minta,
                                    Korhadt kereszt, s szőlőlevél inda. –
                                    Hajnallal kelek, alszom a Holddal,
                                    Szemem villám, égdörgés a bordal!
 
                                    S Létezésben, Lét a legnehezebb, –
                                    Mindenhez visz, sehová sem vezet!
                                    Ládd, mindenhol és sehol se vagyok,
                                    Hol, a Semmi (B)irodalma ragyog!