Jehova tanúi

Csikai Gábor

barna bánat fénylik benne
de felnyitja szemét végül
akár fel az égig menne
ha már kérték segítségül

árnyait az égbe törli
s felkészül a vadászatra
nem szeretne félbe törni
csak az álma ha rá hatna

mert egészként élni jobban
és tisztábban is lehetne
majd sétálni fénylakottan
a lét előtt tisztelegve

oda honnan eljött régen
s talán nem is vágyik vissza
de a furcsa fénytörésben
szomjúságát már megissza