Kesztyűs Kíra: Kedvenc szálkámnak

Akkor a legszúrósabb a szakállad,
mikor csak a harmadik kocsmánál csókolsz meg.
Teljesen tiszta volt, mibe kezdek,
most mégis azt érzem, minden ellep.

Szétesett fahordók a pult alatt,
mámor-ittasan húzol közelebb.
Ezernyi poháralj nekünk a világ,
de nem világos, mi álom, s mi élet.

Én nem tudok olyan lenni, mint te,
én nem tudok kicsikét érezni.
Annyira sok vagyok magamnak;
neked miért nem elég az, ami nekem teli?

A kedvenc szálkám vagy, de fáj a kezem.
Akkor a legszúrósabb a szakállad,
mikor tudom, veled az ujjamba fúródva
sem csak én vagyok az, akit érinthet.


Polcrafel Íróműhely