Farkas Arnold Levente: A valóság
Amikor Egy fényképről készült fényképről készült fénykép című regényem Mexikóban megjelent, éppen legkisebb gyermekem tichuaxajói házának teraszán olvasgattam Linusz pápa A valóság megismerése kezdetű enciklikáját latinul. A krisztusi szegénységről szóló részben azt fejtegeti, hogy mivel az egyháznak nincsen vagyona, a Krisztust követő kis közösségekre hárul az a feladat, amit Bertalan apostol szavaival jellé válásnak nevezhetünk. A bíborosi intézmény is fölöslegessé vált. II. Linusz nem tudom, milyen rendelete értelmében az új pápát Róma népe választja majd, ahogy a hagyomány szerint I. Linuszt is a régi szép időkben. Ha egy bíboros meghal, eltemetik.
Antananarivo érseke meghívott magához ebédre. Egy fényképről készült fényképről készült fénykép című regényemet dedikáltam épp a főtéren, ami egy magyar gróf nevét viseli, amikor az érsek megneszelte, hogy én is magyar vagyok. Azt mondta, az egyik őse ezzel a magyar gróffal érkezett a szigetre hajdanán, így tehát apai ágon ő is magyar. Ebéd közben a pápáról beszélgettünk, aki harmincegyedikén azt nyilatkozta, hogy a templomok bezárását követően pappá kell szentelni minden családfőt, a szeretetvendégségeket pedig családi körben kell megülni. Megkérdeztem az érseket, hogy mi lesz a bezárt templomokkal. Az egyház lemond róluk. Antananarivo székesegyházából például múzeum lesz, de vannak templomok, amik kocsmává alakultak.
Egy fényképről készült fényképről készült fénykép című regényemet a pápának is dedikáltam. Ez persze nem úgy történt, hogy Rómában jártamkor II. Linusz beállt a sorba a Pasolini téren, aztán meghívott magához ebédre, mint Antananarivo érseke, a pápa ugyanis nem lakott sehol. A rókának van hova lehajtania fejét, a szentatya azonban gyakorlatilag hajléktalan. A dolog úgy esett, hogy meginni vágytam egy pohár bort valamelyik kocsmává lett templomban, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy fekete reverendát viselő alak támogat a templomlépcsőn egy részeget. II. Linusz A valóság megismerése kezdetű enciklikája óta közönséges feketére cserélte a fehér reverendát. Megragadtam a részeg másik karját.
Hazacipeltük a szerencsétlent. Leendő özvegye és leendő árvái hálálkodtak, meghívtak másnapra ebédre, elfogadtuk. Eme jócselekedetet követően én még szívesen elfogyasztottam volna egy pohár bort, ám a szentatya inkább valami forró italra vágyott, így aztán leültünk teázni a zarándokok tavernájának teraszán. Nem az a kérdés, hogy az isten van-e vagy nincs-e, hanem hogy hogyan valósítható meg az egyetlen parancsolat, a legyen. Próbáltam idézni az enciklikát, de a pápa azt mondta, legyen úgy, hogy a másnapi ebéd előtt ugyanitt találkozunk. Amikor másnap átnyújtottam Egy fényképről készült fényképről készült fénykép című regényem dedikált példányát, megköszönte, majd ottfelejtette az asztalon.
Farkas Arnold Levente legutóbb a Szöveten:
