Farkas Arnold Levente: A helytartó

Farkas Arnold Levente

A helytartó

A harmadik valóságos
költemény, Szigetmonostor,
tizennyolc május harminc,
szerda, kenyerespajtásod

csigolyája roppan, ami ed-
dig történt, majdnem min-
den úgy van. A helytartó
arca fehér, mint a viasz,

három nappal később
feltámad a pimasz. Éppen
csak ellopták, állítják a

papok, nekem aztán mind-
egy, totál pipa vagyok,
a halálnak fityisz.

A második valóságos
költemény, Szigetmonos-
tor, tizennyolc május hu-
szonnyolc, hétfő, néma,

mint az angyal annak,
aki nem hisz, álmodban
a templom párkányára el-
visz. A helytartó tudja,

hogy a víz már hideg,
szeme alatt táncol arcá-
ban az ideg. Harminc e-

züst a vér, templomcsönd-
be robban, kenyerespajtá-
sod csigolyája roppan.

Az első valóságos köl-
temény, Pócsmegyer, ti-
zennyolc május huszon-
hét, vasárnap, szabályos

józanság telepszik a táj-
ra, fénybe borul a hely-
tartó palotája. Szennyes
ez a hajnal, hiába is

mosdik, mennél inkább
tiszta, annál inkább bűz-
lik. Megmossa a kezét

a helytartó vízzel, nem
jelent számára semmit
sem a szent jel, néma.