Varjú Zoltán: – Csupáncsak –

Amikor
sorfalat bont a vezeklés
mellkason szorít a prés nem enged
nincs feloldozást segítő enyhülés
helyette van a bűntudat
lélekbőr alatt zsigerbe mar
– hű de szar kimondani –
engem nem zavar ki mit se mond
se gondol mitől kitől tombol
ha nem teszi ha hallgat cinkosan
csak egyet tudni biztosan
bűne lesz a hallgatás olyan akár
az egyetértés ami sorfalat bont
amikor okafogyott minden
vezeklés – csupáncsak – bűntudat
tudat felett »!« tudat alatt