Babics Imre: Megsemmisülten

1.
 
 
Havazik, lágyan, nem vadul,
s a fehérségben meglapul
az, mi időtlen, s hópelyhek
mögött némán ünnepelhet
minden valódi pillanat,
melyre nem virrad fel a Nap.
 
 
 
2.
 
 
Lét boltozata csupaszon,
s mint partra sodródott bálna
bordája ‒ nincs kár, nincs haszon,
csak hiánya megbánásnak,
soha el nem jövő másnap:
megrebbenő a homály ma.



A szerző Poszt a humuszon (Cédrus Művészeti Alapítvány) című új kötetéből.