Debreczeny György

eszembe jutott valami

kollázs Petőfi Sándor verseiből

hervadt vagy puszta életem
tükröd kísértetet mutat
van-e még kit a búbánat terhe nyom?
vészek kergetnek vészeket fölöttem

valami jutott eszembe!
hogy menjen a tél menjen gyorsan el
csak azt mondom: kimondhatatlan
hogy lágy bölcsejében ringat a remény

amott megy a hídból az utolsó darab
ilyen a magyar mulatság
az én pályám nem mindennapi pálya
hányszor mondtam hányszor írtam én meg

hej leányka akarod-e tudni
lelkem oszlop egy kősziklaoszlop
dalaim beillenének csengetyű szavának
s ruhám rongyos ruhám a felhő

végzem illendőn a szent szolgálatot
jó lenne ha el lehetne mondani:
régi fényében ragyogni fog
az a hon melyet őseink szereztek
*

a szomszédasszony azt ígérte
süvít majd a golyó cseng a kard
a föld színéről jön a döghalál
az lesz ám az öröm ha majd visszatérek

keserves sorsom elfeledtem
nincs többé vállamon
poéta lett belőlem csak poéta
a szomszédasszony mindent tud s nem felejti el

elég soká voltunk fajankók
kardot fogék kezembe lant helyett
lánc helyett most kardok csörgenek
a szomszédasszony megígérte ezt
*

a vész csak készülőben van még
földönfutók lesznek császárjaid
maguk tépték le a babért
a magyarnak élnie kell örökké

az ellenséggel szembenéz
ágyúk bömbölnek
bizony mondom hogy győz most a magyar
megénekelem majd diadalmadat

éljen éljen a köztársaság szomszédasszonya!