Farkas Arnold Levente

ion pillat

amikor ion pillat áprily
lajossal parajdon találkozott
a halálról nevezett patak
medrében elváltozott a partról
egy bárányt elragadott torkában
bukfencet vetettek a hangok nem
nyitotta ki a száját fölötte
az angyal kitátotta a szárnyát
szép volt mint hajnalban
az értelem töprengtek ők
a tűnődő életen

borozgattak a parajdi ház
tornácán megcsillant a nap
ion pillat kalapján le
kéne fordítani a szarvasos
verset magyarra le kéne
fordítani a szarvasos verset
románra pilátusnak csúfolták
csókkal el is árulták
mert az élet olyan mint
a halál amit a tenyérjós
hóolvadáskor kitalál

cédrusok magánya
hallgatás tornya
végtelen oszlop
árnyéka foszlott
hallgatás asztala áprily
jobbja a tisztaság romlott
ion pillat bomlott sorok
közt kúszik az észtől a szívig
bolond a ritmus
magányos cédrus
francia német magyar román
csöndfolt a hallgatás asztalán

délben a hajnal
emléke rajzzal
köszönti a csöndet
nem baj ha nem érted
ion pillat suttog
hegyi patakok
moraja a hangja
és csak azt akarja
mondani szarvas
hallgatást olvas