Ádám Tamás
Vérszilvakeringő
Majának
Véraláfutásos alkonyban morzsolgatjuk
kezünk, ágyunkban reggelre virágok
nyílnak, kitavaszodik. A testünkkel préselt
leveleket porosodó, zárhatatlan albumba
csukjuk. Feleslegessé válik a giccses szívlakat
kulcsa, hanyagul eldobjuk, hogy az emlék
bármikor hozzáférhető legyen. Ugyanúgy,
mint combjaid melege gleccserek indulásakor.
A kanyarban vérszilvafák keringőznek, örvényt
kavarnak ölelkező ágak, az erotikus mozgás
utánozható. Rögzíti a látványt homályos szemünk,
holnap előhívjuk a képeket. Kitartóan habzik a fák
sörénye, ilyenkor azt is elhisszük, hogy szép
lehet a barna var, amikor avarba hull. Ma újra
húsos este jön, arcunkat bíbor-mély lombok rejtik.
A japáncseresznye mindig bezavar, színével
tolakodik, gyorsan hullik a szirom, az elmúlásra
hajaz. Maradunk a vérszilvánál, folytatódik
a mámoros keringő. A szédülést soha nem
lopja el tőlünk, hangulatosan véres éjszaka.
Ádám Tamás
Ádám Tamás legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?