Fellinger Károly

Sodrásban

Gaál István emlékének

1.

Lóhalálában
átrohansz a gyorsvonat
szerelvényein,

mintha a robogó gyors-
vonattal versenyeznél.

2.

Az órásinas
most megáll, tartogatja
magát az idő,

a véletlen éppen be-
vásárol, költekezik.

3.

Mikor a semmi
ágait nyesegeted,
szemedbe hull a

fűrészpor, akár a meg-
testesült láthatatlan.

4.

Kitömött pintyét
visszahelyezi üres
kalitkájába,

majd akaratlanul
nyitva felejti az ajtót.

5.

Ahogy a darázs
a szirupos vén múltra,
beindul a perc,

belefeledkezik a
kihagyhatatlan létbe.

6.

A szél vállán ki-
köt egy könnyű madártoll.
Elsüllyed a szél,

csak arra ügyel, hogy a
toll a vállán maradjon.

7.

Szemem szemedben,
preparált galamb, szájában
egy zöld ággal,

pislantásod cseppenként
megformázza az eget.

8.

Kis, begolyózott
ólomkatonák. Bőrük
még bedörzsölik

a kámforos idővel,
készek a bevetésre.

9.

Aki küzdött már
az öngyilkosság puszta
gondolatával,

egyedül annak maradt
joga feltámadásra.

10.

Biztosra megy. Be-
tervezi a vakmerő
véletleneket,

falfehéren szobroz a
rend viharkabátjában.

11.

Az elhavazott
angyalok sítalpakon
közlekednek, el-

kapva tekintetük,
mint a bűnös üvegszemet.

12.

Hogy láthatóvá
legyen a láthatatlan,
lisztet szór szerte-

széjjel. Már egészen jól
kivehető egy malom.

13.

Itthon vagyok, mint
aranyhal-motívumú
sekélytányéron

a kiporciózott, a
még gőzölgő rántott ponty.