Az öreg tölgy meglátogatott. –
Elhozta nekem a legszebb fákat.
Kik még megtartják az eget fenn,
S beszélni hagyják az almaágat!
Egy jegenye pár már jegyben jár,
Fűzfalány szoknyája alá szél kap.
A fák bátrak, meg egy sem hajol,
Elmúlástól gyökértelen fél csak!

Fagyos szél bőröm alá bújik, –
De, a fák áldása hull, mint a hó.
Megkondult fenyőtoboz harang
Hangja Égre tör a lombok alól.
A fák egymásba kapaszkodnak,
Egy az Élet, – és egy az Elmúlás.
Míg lesznek megmarad az ég is,
Ez, – a Mindennapi Feltámadás!