fogakkal ha mind kitépitek
ezeket a merő idegeket
mert immár azokká tettetek
azok lettünk rég
messze nem emberek
csupa idegek
 
húsom rég leették
csont sehol
ne keresd bűbáj-varázsnak
ami volt ami nincs
 
romlott volt amiben hittél
földbe omlott mind
miközben szent bogarakat és
nemes férgeket hívott elő az Isten
másik fényből sötétnek mélyéről vezetőknek
 
lesz-e elég hited mind ellen
szavakkal hogy megválaszold
igaztalan tetteidet
 
s kihantolj jeltelen sírok közül
ha a szeretetnek ideje hitem szerint
eljő –
 
te ki éjjelente Azázélt titkon elkísérted
s jobban hittél neki
 
bennem mégsem