Krasznahorkai Lászlónak ítélték oda a 2025-ös évi irodalmi Nobel-díjat

Krasznahorkai Lászlónak ítélték oda a 2025-ös évi irodalmi Nobel-díjat

„A két Krasznahorkai-mű közötti diszkurzív viszony – noha A Théseus-általános első, a szomorúságról szóló szónoklata Az ellenállás melankóliája – az epikus struktúra szempontjából megjelölten eruptív erejű – bálnatörténetének továbbmondását jelenti – nem a felidézett és újraformált történet alapján jön létre, hanem a közlésformák, a beszédmű és regény között, méghozzá az előbbi műfaj esetében a másiktól való távolodás, az elhatárolódás, sőt, a kifejezett tagadás igényével.”

Így kezdődik Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája és A Théseus-általános című  szövegeinek összehasonlító vizsgálatát bemutató tanulmányom, amely a Hungarológiai Közlemények című újvidéki tudományos folyóirat 1998-as évi 4-es számában, majd 1999-ben megjelent Szemközt a művel című (Szabadka, Életjel) könyvemben is  Párhuzam és párbeszéd címmel. Még sohasem néztem utána, de ma igen: számontartják a Krasznahorkai-szakirodalomban is.

Krasznahorkai László 1998 novemberében megtisztelte jelenlétével az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének és a Magyar Tudományos Akadémia lrodalomtudományi Intézetének szervezésében tartott, az ő életművét tárgyaló irodalomtudományi tanácskozását. Említett előadásom is ott hangzott el. És milyen sorsszerű jelenség! Ma egy hasonló jellegű (online) tudományos tanácskozás zajlott ugyancsak a Magyar Tanszék szervezésében, épp hét ország irodalomtudósai által folytatott irodalmi diskurzus zajlott, amikor a képernyőn egyszercsak megjelent a felirat:

Krasznahorkai László irodalmi Nobel-díjas!

Néhány ünnepi pillanat erejéig meg is szakadt a tanácskozás.

(Bence Erika)

(Fotó: Valuska Gábor. Forrás: Litera.hu)