Szente B. Levente

A csöndes zokogónak

(„Kegyelmet kérek az isteneknek,
az őket sújtó kósza híreknek.”) Desanka Maksimović

kegyelmet a terhet hordozó fáknak
kegyelmet azoknak
kik tartani tudják szájukat
azoknak is kik sokat beszélnek de
tartalma üres
a csöndes zokogónak
hangosan síróknak sírásónak
akikkel építtettek
nevük mégsem maradt fenn
tisztes öregnek fiatalnak
a kőművesnek az ácsnak bányásznak
kohásznak lámpagyújtónak
szakácsnak péknek kertésznek
szűcsnek szatócsnak
énekmondóknak a gyógyítóknak
azoknak kik szeretve voltak
azonban eldobták őket
a kóbor állatoknak
föld alatt a vizekben levegőben
azoknak kiket megtagadtak
méltatlanul elfeledtek
a megtért és tiszta jámbor szavaknak
hogy otthonra találjunk mind
valamiféle oltalom alatt –
másokkal együtt
a hozzám hasonlóknak

de nem a pusztítóknak