(miért kéne nekem magyarázkodni
ti rég megtettétek amire meg sem kértelek)

 
leszünk ezer év múlva
mind lárvaarcú tájidegen
létszerűtlen
senki mása
 
tovagondolva az egészet –
a világról beszélni
már ami az emberiséget jelentette agyrém
minden más ennél szebb
hát ebbe haltak bele
 
kristályok őrizték meg az ők gondolataikat
mindent ami zaj volt
nem értették sohasem
mi az elfogadás mosolya
naivan kérdezgették
mond bennem mi a hiba
 
legjobb elmeorvosom lehettél volna
ma már mégsem
 
az egyén visszagondol – tanítottál erre
amikor még volt füled
suttognom kellett volna valamit neked
nem emlékszem mit
nézd el nekem a köveken átfolyó vizet
vérem s véred nem eladó
míg a teljességnek nincsen pillanata
 
jön a hollóajkú lételem
égi tűz és földszagú érintkezések
ízléstelen bája
gonosz ígéretekkel
a csupa szent őrület