Szente B. Levente: Versnélküliség

Szente B. Levente

Versnélküliség

(három csak-szöveg)

1. 
   mindenki azt mondja a temetőkről
   milyen szép
   hogy lehet egy temetőről azt mondani
   milyen szép
   értem én
   mégis beleborzongok ezek hallatán
   és az otthon melege
   lassan az is
   egyre ridegebb lesz

2. 
   egy filozófia könyv
   tartalomjegyzékét böngészve
   rádöbbentem
   a fejezetcímeket a maguk rendje-módjának
   ütemes egymásutániságában egy fájdalmasan szép
   versként is megállná helyét
   mondanivalója belém vágott
   zajokat és csöndeket tépett szét
   nem tudom mi jöhet még ezután –

3.
álmodtam mi emberek egynéhányan
lovak voltunk és ekék és boronák
csak a szekérre nem fértünk fel már
akkoriban az álmokban sem
borzasztó mik megesnek az emberrel
ultramodern traktorok meg más gépek
jöttek férkőztek közénk pimaszul
néha egész hanyagul
azt kiabálták mutogatva magukat
ők nem másik mint státuszszimbólumok
ennyik és nem tovább
és akik ezt nem értik meg mind
lovak maradunk
és ekék és boronák
az ember a szokását nem vetkőzi le
egykönnyen
azt a lovat ütik amelyik húz
az nem változhat
az eke a borona megváltozhat
újfent