Lauer Péter: Mineráliák

Lauer Péter

MINERÁLIÁK

akvamarin

védelmed vagyok
kék rezgés
mely csillapít
velem értheted meg
mennyire szép
tengerre nyílt szemed

*

ametiszt

csendedben vagyok
leginkább otthon

szenvedélyem már
kijelölt magának

álmodban sem
lehetek más:
a vérereken át
jobb részed vagyok

*

azurit

befelé fordulok
rostos kék hullámaimmal
aztán megnyitom homlokod
hogy mélyebben élj

*

borostyán

rossz hullámaid rejti
könnyű meleg testem

magamban hordozom
ami belém hal
nézz bele
ha mersz
zárványos szemembe

*

gránátkő

felszívom magam
leszek
gerinced mentén
felkúszó tűz

rezgéseimmel
feloldalak
semmitől
már csak a
merészségtől félek

*

holdkő

vagyok
irracionális
petefészek:
a mindenben
lakozó nő

magamnak nappal
neked éjjel élek

hiszel bennem:
fordíts a másik
oldalamra

*

jáde

amikor vizek
egyensúlyoznak
bennem amíg
egyenesben tartják
felázott emlékeim:
sós izgalmam
kicsapódik

*

kalcedon

beszélj hozzám
én mint a kő
hallgatok

*

lapis lazuli

merlek megszólítani
hagyom oldódjanak
benned finom
indulatok

lehántok rólad
pár használt
réteget

rám gondolj
keresd legbelül
indigó szemem
*

rózsakvarc

elhelyezkedem
belső tereidben

nem riaszt többé
vízerek suhogása

magam ajánlom
rossz álmaid
cserébe
*

szodalit

egyensúlyt ígérek
hullámok helyett
lágy mintáimban
magadra ismersz

felhő vagyok
ha annak akarsz
elsimulok ha
tengernek vélsz

*

Lauer Péter verse legutóbb a Szöveten:

Lauer Péter: Summarium