Lauer Péter: Shopping

Parkolómagányban hagyod
kocsid fehér sziluettjét,
zsebedben a megszokott százas,
pattintod a mocskos fémszekérbe,
alján csoffadt salátalevél és
néhány napszívott blokk-darab.
Boldog vagy, mégis Babits jut eszedbe:
’Kocsizörgés, gyűl a vihar serege’,
a szenzoros ajtón túl valami
új világ, valami régről ismerős.
Neked listád van, lejegyzett biztos
szigetek a hömpölygő folyamban.
De az élet átírja törvényeid, félfüllel
hallod, merre van a torma, – sírni
akarsz boldogan-, vagy egy káposzta
mosolya csábít el. Hagyod magad.
Végül helyre áll a világ örök rendje,
amíg pakolsz aggott cekkeredbe,
mert éhes vagy és gyarló vagy
és ember.