Siska Péter: Hazatérés

Saját testét
a vég felől olvassa.
Csak így van értelme, mondja.
Mosolyog. Olyan sűrű
a levegő. Olyan
nehéz –


így nem lehet,
akarom még mondani,
mielőtt szökne
belőlem
a lélek, mielőtt a csönd
magába fojtana,


de a szavak helyett
csak gyönyörű, színes
rovarok,
törékeny, tarka
lepkék szállnak ki
a számon.