Siska Péter
Egy másolat sokszorosítása
Az út szinte üres.
A hazatérés csöndjétől
nehezek a felhők,
idegenek
a házak, a kerítések,
a kerítések mögött
az emberek:
átfúj rajtuk a szél.
Az idő
egyre alattomosabb,
hiába lazulnak
a végtelen béklyói –
nem látod őt. Már ő sem
lát téged.
Siska Péter verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
