Köves István
KÖLTŐ KEREKESSZÉKBEN
Gyakorló muskátliként, már ne nagyon mozgassatok,
Elég a fény-árnyék untalan változásait követnem, vakok,
Ünnepelni nem nagyon tudom, se magam, se másokat,
Táncoltam, tapsoltam az elégnél is többet, már sokat,
Ülök csak köztetek, mosolyogva félszegen, sután
(gázos poenként a rím kedvéért: propán-bután),
Többnyire étlen-szomjan, vésztartalékaimat felélve,
Csak a kiszolgáltatottságtól, a magam alá csinálástól félve.
Köves István verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
