Köves István: Caracalla lánykáihoz

Köves István

CARACALLA LÁNYKÁIHOZ

A gyertya lángja még reményt remeg,
de hova még, de meddig még?
Nem veletek van a baj, szép,
táncos mosolyú lányok, kedvesek,
hanem velem, vén Auréliusszal,
kinek jó ideje a vágya nagyobb,
mint a teljesülése, a módja a jóra.
Mindent megtesztek, szavam se lehet,
köszönöm kacéros igyekezeteteket,
fojtott, karcos torokhangotoktól
mellem mélyén tétova tavasz mocorog,
kibomló rügyek, bolyhosodó fák bókolnak,
színes tollú madarak szólongatják egymást,
no mondd, halljam végre, no mondd:
Ember nem lehet ilyen boldogan bolond!