Bolovits Gábor
a kerítésen túl
a kavics íze a szájban hideg és földes.
még nem tudni, hogy a kő nem kenyér,
csak a súlyát érezni a nyelven,
mielőtt a kéz kiveszi.
nézni a bogarat a porban,
nem félni tőle, csak látni a lábát,
ahogy a fényben száraz port kapar,
és megáll, majd továbbmegy.
mezítláb állni a sárban.
nem kosz az még, csak hideg, sűrű anyag,
ahol a lábnyom megmarad egy ideig:
a föld visszanyomja, amit kap.
Bolovits Gábor verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
