Farkas Arnold Levente: A csontváz bal lábát a diófa egyik gyökere

Pócsmegyer, kétezerhuszonnégy július tizenegy, csütörtök. Kedves Gellért, meglehetősen talányos mondat. Ami nem fér be. Persze kérdés, hogy hova vagy mibe, de nem akarok most ezen a tevén lovagolni. A lényeg az axolotl. Gyula bácsi azt mesélte, hogy az egyik májusi éjszakán valaki behatolt az iskola épületébe, megkereste az axolotlot, és valamilyen éles tárgy segítségével levágta a szerencsétlen állat egyik végtagját. Szerencsére az axolotl képes regenerálódni, a ballagásra visszanövesztette az elvesztett testrészt. Nem úgy a portás. A portás megláthatta az elkövetőt, aki valamilyen éles tárggyal levágta a portás bal karját. A portás levágott bal karja az axolotl levágott végtagja mellett hevert.

Pócsmegyer, kétezerhuszonnégy július tizenhárom, szombat. Kedves Gellért, a szörnyűségek ezzel még nem értek véget. Gyula bácsi nem csupán az axolotl levágott végtagját és az éjszakai portás levágott bal karját találta meg, hanem a portást is, illetve azt a valamit, ami a portásból megmaradt. A dolog meglehetősen borzasztó és elképesztő. Tudod, van az iskola udvarán az a hatalmas diófa, amit a hagyomány szerint Petőfi ültetett, sokszor játszottatok az árnyékában. Szóval ennek a diófának a gyökere a földből kinyúló kar gyanánt megragadta a portás lábát, akiből reggelre a portás ruháit viselő csontváz maradt. A csontváznak hiányzott a bal karja, a portás levágott bal karja viszont egy valóságosan levágott bal kar volt.

Pócsmegyer, kétezerhuszonnégy július tizenöt, hétfő. Kedves Gellért, Gyula bácsi nem akarta, hogy bárki is megijedjen, ezért sietve elásta a portás csontvázát, a portás bal karját és az axolotl végtagját a diófa tövében. Azt olvasta egyszer egy krimiben, hogy a tettes a tett színhelyére mindig visszatér, így aztán elrejtőzött az iskolában, hogy meglesse az elkövetőt. Rengeteg kávét megivott, de nem kente be a szemeit dohánylevéllel, nem dörzsölte be, mint a mesében a legkisebb királyfi, így aztán az álom elnyomta. Amikor felébredt, rosszat sejtett. A folyosón megtalálta Ildikó néni levágott bal karját. Ildikó néni volt az a takarítónő, aki minden reggel hatkor kinyitotta az iskolát.

Pócsmegyer, kétezerhuszonnégy augusztus négy, vasárnap. Kedves Gellért, előző levelemet azzal zártam, hogy Gyula bácsi megtalálta az iskola folyosóján Ildikó néni levágott bal karját. Mivel rosszat sejtett, kiszaladt a diófához, ahol Ildikó néni ruhájában egy női csontvázat talált. Az csontváz az ég felé emelte fejét, a szája nyitva volt, mintha sikoltana. Jobb karját is az ég felé emelte, ujjai szétnyíltak, mintha egy elszáradt virág szirmai lettek volna, a csontváz bal karja hiányzott. A csontváz bal lábát a diófa egyik gyökere szorította. Olyan volt, mintha egy nagyon öreg kar nyúlt volna ki a földből. Gyula bácsi valamilyen éles tárggyal elvágta a csontváz lábát szorító gyökeret, majd sietve a portás csontváza mellé temette Ildikó néni csontvázát.

Pócsmegyer, kétezerhuszonnégy augusztus öt, hétfő. Kedves Gellért, nem tudom, mit gondolsz, elég sok furcsaságot írtam, amikor Gyula bácsi mesélte ezeket a dolgokat Sédy Tomi bácsi tanyáján, én sem tudtam eldönteni, hogy komolyan beszél, tréfál, vagy egyszerűen csak túl sok fröccs csúszott le már a torkán. Elhatároztam, hogy eltöltök egy éjszakát az iskolában. Persze nyári szünet van, de hidd el, tudom a módját, hogy lehet bejutni az iskolába. Először viszont arra gondoltam, felhívom Ildikó nénit. Nem vette fel. Ezzel nem voltam beljebb. Persze Ildikó néni nekem még soha nem vette fel a telefont. Vagy nem kedvelt, vagy nem ismerte a számomat, vagy más dolga volt.

Pócsmegyer, kétezerhuszonnégy augusztus kilenc, péntek. Kedves Gellért, bejutottam az iskolába. Bedörzsöltem a szememet tubákkal. A diófánál vagyok. Ezt nem fogod elhinni, a diófa gyökere megragadta a lábamat. Hirtelen kinyúlt a földből, észre se vettem, csak azt éreztem, hogy erősen szorítja valami a bal bokámat. Olyan ez a gyökér, mint egy nagyon öreg ember nagyon ráncos ujjai. Nem tudom lefejteni a bokámról. Telefonálhatnék, de nem működik a telefonom. Nagyon félek. Éjfél van. Holdvilágnál vetem papírra ezt a mondatot. Azt hiszem, megnyugodhatok. Gyula bácsi közelít. Valamilyen éles tárgy van a kezében. Gyula bácsi levágta a bal karomat. Elvitte magával. Még az a szerencse, hogy jobbkezes vagyok.

Farkas Arnold Levente legutóbb a Szöveten:

Farkas Arnold Levente: beTűk