Sziwery Balázs: Álmatlanul

Sziwery Balázs

Álmatlanul

Fuldoklik az est
langymeleg vizekben,
önmaga páratestében.
A penész sötétjén
holdsárga koponya
foszlányai.

Perctelenül.
Álomtól remegve ébredek.
Aludtam,
vagy hazudtam úgy,
hogy álmomban valaki voltam?

Lelkek táncolnak a falon.

De a tüdőm lángra kap,
megfonnyad, sűpped.
Elveszik csupasz testtel
a reszketés.
Fetrengés:
izzadságban vagy vérben?

Sikoltozik aklában az éj.

De lebegnék,
mint torokból feltörő üvöltés.
Messze.

Márványtestem fényesre marták
az éjszaka neszei.
Belém karcolták nevük
a lepedőmbe csavart ágak.

Várom, mikor
gyúlik már a fény,
és bomlik részekre a sötétség,
abba a furcsa, ablakon túli tájba.
Menekülő varjak közé,
mikor csap a nap ostorával,
hogy ruganyos lábakkal elinduljak
a széthullás mocsarába.