A. Gergely András: Magyar szellemtörténeti irány – az utókorra hagyottan
Kell-e mindez nekünk? Van-e egyáltalán a szellemeknek története, iránya, s ha ránk hagyták, kire is pontosan?
A.Gergely András: Úrhatnám viszonyok bolygók és politológiákok között
Csöppet sem könnyen eldönthető ma már (sőt, a kezdetektől sem volt az), hogy egy irodalmi mű, ha képzeletben megidézett jövőről szól, marad csupán utópia, lehet belőle életvalóság is, vagy mindössze szerény utánzata valami apokaliptikus olvasatnak.
A. Gergely András: Értelemkereső műhely, figurális értelmezés, szövegbeli történés
Szelek, szerelmek, normann harcosok, időkerék-megforgató andalúziai arab gyermekek, muzulmán hadjáratok korának „elsodort idejét”, no meg ködlő árnyékba borult tájak eloszló árnyait jeleníti meg Bánki Éva regénye, aki nemcsak a középkori populáris kultúra és trubadúr-világ mai újrafogalmazója, de fel is adja a…
A. Gergely András: Gyűlöletkeltés gulág módra (A sirodalom-irodalom parvonalain túl)
Hja kérem, egy címnek figyelmet ébresztőnek kell lennie. Ez közlésszabály, olykor a tettek bemozgatásának és a közéleti harsányságnak is alapjelensége. Itt azonban kicsit (naaa, nem oly nagyon…!) másról is szó lesz. Éppenséggel oly intimitásokról, melyeknek felkiáltójelei úgy irodalmiak, hogy még mélyebben…
A. Gergely András: Bölénytánc és hadiösvény („maradjatok a vörös ösvényen, Testvérek!”)
Kétségtelennek látszik, de tapasztalati úton ellenőrizhető is: volt idő(szak), amikor alig-alig létezhetett családi könyvtár a Nagy indiánkönyv, Cooper egyedi kalandregényei (Vadölő, Az utolsó mohikán, Nyomkereső, Bőrharisnya, A préri) nélkül, vagy „May Károly” és számos még divatos, líraian szentimentális vad vallomás a…
A.Gergely András: Migráns morál, világhíres tudás – avagy Pamuk misztikus hajója
Aligha kerülhető el mostanság, hogy a térbeli és társadalmi mozgás, határok közötti és fölötti elmozdulás mindennapos élmény, sajtóhír, veszély-gyanús történés vagy fenyegető üzenet ne legyen bárki számára, aki nem/csak/ csukott szemmel él. De még talán a „befelé tekintők” sem okvetlenül kerülik…
A. Gergely András: Más(világ)ok titkai – avagy gyűjtés az érzékek birodalmaiban
Egy budapesti nemzetközi könyvfesztiválon kapott mélyen elismerő szavakat egy kötet, melynek szerzőjével mint Európai Uniós díszvendéggel beszélgetett Esterházy Péter 2011-ben. Lenyűgöző terefere lehetett, sajnos nem vettem részt a pódiumbeszélgetésen, de egykönnyen rááll a fantáziám, milyen világok találkoztak e színtéren, s miként.
A.Gergely András: Családtörténeti némulások (Vasagyi Mária Eszter-könyvéről)
Erős túlzás talán az elnagyolt minősítés, de a közlésbátorság határain belül maradva, elnémultan is meg kell osztanom futó benyomásom Vasagyi Mária Eszter könyve című új művéről, melyhez fogható hasonlót nem ismerek a kortárs és régebbi magyar regényirodalomban.
A. Gergely András: Átlátható (b)irodalom /fordítás – kritika – befogadás/
Köznapi viselkedési kérdésnek sem válik be, és szinte azonnali válaszunk kéznél is van: „illik-e átlesni a szomszédokhoz?”…
A. Gergely András: Hinni Hararinak – avagy az istenítés praktikuma
Elbátortalanító valahol, mennyire függőek lehetünk a képzelettől, avagy a tudástól, megalkotott világoktól, akár megkonstruált történelemtől is. Felfogjuk, megjegyezzük, alkalmazzuk, komolyan vesszük, amit elérhetünk, s aminek tudása (őszinte önérzet szerint) meghaladja sajátunkét, ha tetszetősen kínálják…
