Tóth Gabriella (Toga): Madárka

Leestem.
Kicsit ültem fenn az ágon.
Hinta volt.
Oly jó volt ringani,
sátor alatt, védve,
nem gondolva viharra, szélre,
nem viharleső létem,
oly jó volt,
hogy éltem.

Lassan köd ült a tájra,
már a híd se látszott,
szürkébe hajlott a reggeli égbolt,
s tiport, zúzott
valami ismeretlen ismert,
mert megingott a hit,
mint fűz, hajlott újra és újra,
és míg ültem az ágon,
ringatásra vágyva,
ledobott magáról,
ó, én szegény árva.
Leestem.
Csobbanás a tóba!
Verdesem a szárnyam,
lég után kapok,
hiába.
Apró testem merül.
Emelj fel kérlek,
vagy hagyj magamra,
elsüllyedni
végleg.

Tóth Gabriella (Toga) verse legutóbb a Szöveten: