Kék gombolyagból lassan sző rendet,
vastag kapocsból mar ólomszín csendet,
percködből vezet sikátormélyre,
egyre teltebb Mona Lisa-létbe,
hol hang nélküli, felboltozott pince húz le,
matt kérdések szőttese vastagon betakar,
dongó zúgását rejti a raj.
A mellékfolyó névtelen áramlása
medret bélel,
sodor, hevít, sziklákat rejt,
puha vízágy szalad
az úszó sziget alatt.
Tóth Gabriella verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?