VERS

Tóth Gabriella (Toga): Béklyó alatt

Ganglionok béklyó alatt,
a szó rést sem üt.
Csak falánk, mohó a vágy,
hogy ne bántsák
a sorsrontó sebek.
Könyörtelen az aszály.
Láz sem éleszt,
és míg a rönk meleget lehel,
elég egy tálnyi forró pillanat.
A bénult némaságban
az aranymetszés bódultságát vájja
a győztes öntudat.

Tóth Gabriella (Toga) verse legutóbb a Szöveten: