VERS

Tóth Gabriella (Toga): Béklyó alatt

Ganglionok béklyó alatt,
a szó rést sem üt.
Csak falánk, mohó a vágy,
hogy ne bántsák
a sorsrontó sebek.
Könyörtelen az aszály.
Láz sem éleszt,
és míg a rönk meleget lehel,
elég egy tálnyi forró pillanat.
A bénult némaságban
az aranymetszés bódultságát vájja
a győztes öntudat.

Tóth Gabriella (Toga) verse legutóbb a Szöveten:

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .