2024.03.01.

SzövetIrodalom

A Szövet irodalmi, művészeti és közéleti magazin  legfontosabb célja, hogy teret és lehetőséget adjon íróknak, költőknek, alkotóknak: kezdőknek és ismerteknek, kívülállóknak és fő ízlésformálóknak, fiataloknak és időseknek

Kezdőlap » Rigó Tibor: Hóból az angyal

Rigó Tibor: Hóból az angyal

2 min read
Már két napja hullt a hó, megállás nélkül fújta, kavarta a decemberi szél a porhavat. Éles szemcséi, mint a tű fúródtak Béla arcába. Mennie kellett, segítséget kellett kérnie, anyja nagyon beteg. Múlt héten engedték haza az onkológiáról, ám most újra erős fájdalmai vannak. Néha önkívületlen állapotában félrebeszél.

Már két napja hullt a hó, megállás nélkül fújta, kavarta a decemberi szél a porhavat. Éles szemcséi, mint a tű fúródtak Béla arcába. Mennie kellett, segítséget kellett kérnie, anyja nagyon beteg. Múlt héten engedték haza az onkológiáról, ám most újra erős fájdalmai vannak. Néha önkívületlen állapotában félrebeszél.
A legközelebbi falu három kilométerre van a tanyától, egykori TSZ-lakásukban már rég nincs áramszolgáltatás. Apja az állattenyésztésben dolgozott, ő kapta a kétszobás házikót. Sajnos két éve halt meg egy balesetben. Az akkor alig tizenhárom éves fiúcska az anyjával maradt.
A rák a tüdejét támadta meg, egyre gyengébb, arca már teljesen szürke. Két órába telt, mikorra bekopogtatott a falu első házának ablakán Dezsőhöz, arra kérve, hogy riassza a mentőket. Fél óra múlva a házuknál voltak, de mire Béla hazaért, az orvos már a papírokat írta. Anyja az ágyon feküdt leterítve.
– Sajnos meghalt, nem tudtunk már rajta segíteni. Kivel élsz itt?
– Anyámmal éltünk ketten – mondta a csontig átfagyott fiúcska.
– Nincs senki, aki magához vehetne?
– Nagyanyám a városban él, lehetséges, hogy magához vesz majd – szipogta a fiú.
– Meg kell várnunk, míg édesanyád testét elviszik. Beszélj nagyanyáddal mielőbb, a temetést is intéznie kell valakinek, és kötelességem jelenteni a gyámügy felé, mivel még kiskorú vagy.
Karácsony előtti napon temették Béla anyját. Nagymamája eljött és elintézett mindent. Bélát is magával viszi a városba. Csak annyit kért a fiú, hogy a karácsonyt még engedje meg, hogy itthon töltse, hadd búcsúzzon el édesanyjától.
A temetőt vastag hótakaró borította, minden sírra rászórta a tél fehér hószirmait, olyan volt, mintha egy óriási oltárterítővel takarták volna le a sírokat.
Béla kora reggel kiszökött a házból, és késő délutánig a temetőben volt, nagyanyja kétségbeesetten kereste egész nap. Mikor a temetőben rátalált, lába a földbe gyökerezett a látványtól. Lánya sírja felett embernagyságú angyalszobor állt, arca akár a lányáé.
– Úristen! Mi ez, Béla, ki csinálta ezt az angyalt?
– Én csináltam, ez az én ajándékom édesanyámnak – mondta a vacogó fiú. – Kár, hogy majd elolvad, de nézd, nagymama, az én anyám sírja most a legszebb a temetőben. És tudom, hogy látja, csodálja, amit tőlem kapott.
Béla tehetséges faragó volt, esténként saját készítésű játékokkal, szobrocskákkal játszott. Édesanyja mindig csodálta a tehetségét. És hiszem, a hóangyal vigyázza édesanyja álmát.

Rigó Tibor legutóbb a Szöveten:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

© 2021–2023 | SzövetIrodalom | Minden jog fenntartva | Newsphere by AF themes.