Turóczi Ildikó: Magazin

2015-ben történt egy kameruni faluban, december 24-én. Úgy tudtuk, hogy az éjféli mise kilenckor kezdődik, aztán kiderült, hogy nyolckor.  Hatkor már elég sötét volt ahhoz, hogy bemenjünk a házba. Fotózkodtunk, aztán egyikük énekelni kezdett, a többi csatlakozott, a piros ruhás lányka önfeledten táncolt, Sonita, a nagylány is hamar kedvet kapott. Nyolckor sötét volt, de nem annyira, hogy elemlámpára lett volna szükségünk; a Hold is világított annyit, hogy el ne tévedjünk.

A templom félig volt tele, jórészt gyerekkel, és jórészt olyanokkal, akiknek ebben az évben sem telt új ruhára.  A két energiatakarékos égőnek alig volt világa, az is kihunyt néha-néha. A pörgő ritmus a jobb első pad felől érkezett, egy dob és egy amforaszerű hangszer szolgáltatta. A példabeszéd pidginül szólt, így mindenki értette, sajátságos Biblia magyarázat és értelmezés. Későre járt, ilyenkor már aludni szokás, bóbiskoltak a gyerekek. A piros ruhás lányka hangosan horkolt mellettem, fejecskéje az ölembe billent, Kum a padra borult, az előttem levő nagymama unokáját rázta, hasztalan. Féltízkor már csak az nem aludt, akik és akit kereszteltek. Az esti-mese hangulatnak a felcsendülő ritmus vetett véget, majd intelmek következtek, röviden, törzsi nyelven.

Barátságos kézfogások és jókívánságok után indulnánk már haza, ha nem következne az est utolsó napirendi pontja: a színes és fényes lapú magazin. Meg lehet ezt vásárolni, csekély ezerért, tartalma fölöttébb érdekes: Boko Haram és Ebola, HIV-fertőzésről való tudnivalók és egyebek… akinek nincs rá pénze, az megérintheti a fényes lapokat, ha olvasni nem tud, akkor majd az unoka, és ha mégis érdekelné, de most nem tud fizetni, akkor viheti hitelben is.

Csendben ballagunk hazafelé; kaptam karácsonyra száz frankot, mondja Kum mintegy magának, a perselybe tettem… hűvösebb van, mint előbb, jobban szaporázzuk, a nappali hőséget az éj hidege váltja. A házban még néhány mondatfoszlány, aztán elalszik az is.

Hajnali hatkor talpon van mindenki; miért kell ilyenkor is korán kelni, morgolódnék, ha lenne benn akár egy lélek is. Nincs. Az udvaron fociznak, ugrálnak, az esti hétköznapiban. Egynek sincs sem takarója, sem meleg ruhája.

Azóta eltelt jó pár év. Abban a kameruni törzsben most sincs másképp.