Nagy Szilvia fotója
tehenész lettem marhapásztor
a csordát inkább szamaramra bíztam
és hanyatt feküdtem a puha földön
mint azt a zenészek teszik megpihenve általában
furulyám fújdogáltam
saját dallamom
a aza az
aza az a
az a aza
a az aza
s egy pillangó orromra szállt
elhesegettem
de visszatért mindig újra feldühödtem
összecsaptam tenyerem
orron találtam magam hogy vérzett
a lepke gyorsabb volt nálam
azóta folyton követ röpköd a fejem felett
Bartha György verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?