teregetett muskátliruhák
a földön
szirom alakban
lépdelt közöttük
keze tüzet
lobbantott
füst szállt merengve
felettem
elillant foltokban
klasszikus zene szólt
gondtalan lét a széllel
kitört belőlem
gomolygott előttem
várt képem
fordult otthonba bele
üres pohárba tele
tükörben felhő
tűnt el örökre
Nemes Edina verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
