Karácsony
Roncslelkű táj mögött
ünnepi háttér
Csupán a szél fúj
szögezi a szívnek
halálos fegyverét.
Történet
Megtöri
az áporodott csendet
a zavaros álmokat
türelme földjén
heverem ki
óvó tekintete
kövezi utam
itt maradok,
míg nem szegi meg törvényeim!
Vangelis zenéje közben
Homokos dűnén képzelem
a magányt tompító
beszédes lábnyomot,
mely elvezet Péntekig,
ki tekintetemben látja meg
igazi arcát és
dadogva üdvözöl
szerelem anyanyelvén.
Nem takarom el
a benti tájat –
hogy ragyog ott
egy tenyérnyi kék-
.
Akarom, ez a zene
szóljon akkor is,
ujjaid-dallamok
testem könyörögjék.
futok testeden inda
zölddel havazlak.
.
Mintha a semminek
lehetne múltja
kísértő szele fúj csak
és fáj a visszafelé –
Azt mondod, holnap
és a hozzáfűzött talán
reménye fut a fáradt falon,
nevenincs zöld, s kezdődik
egy parttalan éj az álom ösvényein
Csák Gyöngyi verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?