ESSZÉ

Kalmár Edina: Dr. Faust alakja Balázs Attila Magyarfauszt című művében

A történet helyszíne egy magyar kórház, mely az életciklus szimbólumaként is értelmezhető, egyszerre jelenti az élet kezdetét és végét. Ebben a kórházban dr. Hatvani István és német kollégája, dr. Faust diskurzusát követhetjük végig. Ők ketten nem csak a saját idejükben történt dolgokkal (egyébként is két különböző időben éltek), de a múlt és a jövő eseményeivel is tisztában vannak. (Fekete, 2019) Beszélnek életről, halálról, politikáról, nőkről, a Szent Koronáról, és még sok más természeti, társadalmi, vallási kérdést érintenek, továbbá a világból ismert személyek széles skáláján mozogva megemlítik Thomas Alva Edisont, vagy akár Puskás Öcsit is. Diskurzusaik során rengeteg alkalommal ütközik véleményük és meglátásuk, ezt tetézi Nikola Tesla megjelenése, aki épp visszatért a halálból, és a kórház betegeként ő is részt vesz a különböző témák megvitatásában. „Mindhárman eladták a lelküket az ördögnek az örök életért cserébe…”. (Tóth Loon) Eltérő nézőpontjaik minden témában megnyilvánulnak, főleg a vallás terén, ugyanis a történetben az Isten és Ördög visszatérő motívumok, melyek ellenpólusként végigszövik a történetet.
Amikor Faustról beszélünk, egyszerre gondolhatunk a Goethe-alkotásra, vagy magára Faust figurájára, aki önálló szimbólummá, embertípussá vált. Úgy tartják, hogy Johann Georg Faust eredetileg egy tudós alkimista és egyetemi tanár volt, foglalkozott asztrológiával, jövendőmondással és kuruzslással is, ördöngös hírnevét pedig a különös kísérletei miatt kapta. Halála után számos anekdota született személyéről, majd az írott irodalomban is megjelent. Az ő alakját vitte tovább Goethe is a Faust című drámai költeményében. (Lőkös, 2012) Goethe művében Faust annak ellenére, hogy tudós, sok léttel kapcsolatos kérdésére nem találta meg a választ, és a boldogságot sem találta meg. Mefisztó, aki ördögként jelenik meg a műben, ígéretet tesz Faustnak, hogy teljesíti vágyait, és segít neki megtalálni a boldogságot, ha cserébe eladja neki a lelkét. Mefisztó lázad Isten ellen, el akarja pusztítani az embert, viszont rossz szándékai ellenére jót cselekszik. Mefisztó és Faust közös útja során Faustot a vágy hajtja, hogy megtalálja az élet értelmét.
A magyar Faust figuráját Hatvani István testesíti meg, ezt szinte már tényként kezeljük, az irodalomban többen is foglalkoztak alakjával. Felmerül bennem a kérdés, hogy Balázs Attila regényében kire is kell tekinteni Faustként? Hatvani Istvánra, a közismert magyar Faustra vagy dr. Faustra? Esetleg mindketten két különböző Faust alakját hivatottak képviselni a műben? Az biztos, hogy személyiségük vizsgálatakor kevés hasonlóságról beszélhetünk, hiszen a köztük lévő ellentétek többször is kiütköznek.
Faustról a történet kezdetén kialakulhat bennünk egy rejtelmes kép egy sötét alakról. „…dr. Faust alapvetően az örök sötétség birodalmából pottyant közénk, emberek közé. Ezt bizonyítja az is, hogy egész személyét onnan származó sűrű köd, gomolygó füst veszi körül, amelyet jómaga soha nem kívánt kellő mértékben eloszlatni.” (Balázs Attila, 2019, 27) Ezek az inkább negatív jelzők már első benyomásra is az ördögiességre, a rosszra hívják fel a figyelmünket. Nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, a három főszereplő közül dr. Faust képviseli a rosszat. Bár tetteivel nem árt másoknak, főleg, hogy cselekményben szegény az elbeszélés, viszont a megnyilvánulásai és viselkedése mind arra utalnak, mintha szorosabb viszony fűzné őt az ördöghöz. Példaként említeném a jelenetet, amikor dr. Hatvanival megnéznek egy lefejezést, aminek láttán dr. Faust pokoli röhögésben tör ki. Itt már fel is ragaszthatjuk rá a kegyetlen jelzőt, a negatív tulajdonságai pedig végig csak szaporodnak a mű során. Jelleme leginkább azáltal ismerhető meg, ahogy dr. Hatvanival különböző témákról diskurálnak, melyekkel kapcsolatban dr. Faust mindig tud tenni egy csípős megjegyzést, vagy mindig képes Hatvanival teljesen ellentétes álláspont mellett érvelni. Szurkálódó, kötekedő és komisz személyisége egy másik alkalommal úgy nyilvánul meg, hogy rááll a témára, miszerint az Úr szinte letámadta az ártatlan Máriát, amikor közölte vele, hogy gyereke fog tőle születni. Dr. Faust provokatívan áll a témához, és kérdéseket tesz fel, hogy ez lett volna a lánykérés? Mégis, hogy mert volna nemet mondani erre Mária? A provokáló és ördögies jelleme már-már külsőleg is megjelenik, ugyanis egy alkalommal a nővér megkérdezi dr. Fausttól hogy bal lábbal kelt-e fel reggel? Ehhez dr. Hatvani pedig annyit fűz hozzá, hogy bal csülökre, bal patára. Dr. Hatvani kijelentése mintha az ördög külső megjelenésére utalna, és nem ez az egyetlen ilyen alkalom. Hasonló eset, mikor dr. Hatvani egy karikatúrát készít dr. Faustról, melyen szarvakkal ábrázolja őt. Dr. Faustnak tényleg ennyi köze lenne az ördöghöz, vagy ő maga testesíti meg azt? Ha megfigyeljük dr. Hatvani és dr. Faust kapcsolatát, egy olyan egységet láthatunk meg kettejük között, mint Mefisztó és Faust között, ahol ebben az esetben dr. Hatvani tör a jó felé, dr. Faust pedig húz a romlás és rossz felé.


Dr. Faust nemtetszését az 5. résztől nem más, mint Nikola Tesla, a Voltember váltja ki, aki mintha az égből, vagy akár a mennyből pottyant volna a földre. A kórházba való megérkezésével tovább bonyolítja a diskurzusok menetét, ugyanis innentől kezdve már hárman rágódnak az élet különböző dolgain. Nikola Tesla hamar megállapítja, hogy olyan, mintha a silányabb ördög lakna dr. Faustban, és még azt sem tartja biztosnak, hogy van neki lelke. Habár, ahogy említettem is már, mindhárom szereplőnk egyezséget kötött az ördöggel, dr. Faustot láthatóan több köti a sátáni dolgokhoz. Mikor Tesla a mennyország kapujáról mesél, dr. Faust nevetve kérdezi, hogy előtte vagy utána van a pokol leágazása? Elgondolkodtató, hogy dr. Faustot miért foglalkoztatja mindig inkább a pokoli lét, mint a mennyországi.
A regény legnagyobb fordulatát Nikola Tesla hirtelen eltűnése okozza. Mint tudjuk, dr. Faust nem ápolt jó viszonyt vele, így dr. Hatvani első gondolata az, hogy dr. Faust teljesen megőrült, és ő volt a tettes. Természetesen ennyire nem fajult el a mi dr. Faustunk, és neki nem sok köze volt Tesla halálához. Dr. Hatvanit nem hagyja nyugodni a kérdés, hogy dr. Faustnak mégis mi volt a problémája Teslával, miért nevezte hókuszpókusznak a dolgait, ha saját maga is lehetetlenségeket művel. Dr. Faust kielégítő magyarázatnak gondolja azt, hogy ki nem bírta állni a stílusát és a tenyérbemászó pofáját, dr. Hatvani viszont arra gyanakszik, hogy dr. Faust féltékeny volt Tesla isten adta tehetségére.
A pokol tüzét ki gyújtotta meg? Hány fok van a pokolban? Teszi fel a kérdéseit a téma megszállottjaként dr. Faust. Bármekkora tudósok is ők, a tudomány ezekre már nem tud választ adni. A műben folyamatosan jelen van az ellentétesség, jó és rossz, vallás és tudomány, ördög és Isten, valamint dr. Hatvani és dr. Faust ellentéte. Mikor a két orvos között egy végrendelet aláírásáról van szó, dr. Faust számára egyértelmű, hogy az aláírás két tanúja csakis az Úr és az Ördög lehet. Mintha már-már fizikai jelenlétüket hangsúlyozná ezzel. Dr. Faust szerint az egész világot az ördög húzza, Isten tolja, vagy fordítva. De lényegében ők ketten együtt munkálkodnak. A mű vége felé kezd fény derülni dr. Faust sötét kilétére. Számos alkalommal felmerül a kérdés, hogy miért vonzza őt ennyire a pokol, és a választ ő maga adja meg dr. Hatvaninak. „Ha nem lenne alant az ördög birodalma, ugye, mitől tudnánk, hogy odafönn olyan príma minden?” Eszerint a mennyországnak és Istennek hálásnak kell lennie a pokol felé, hiszen ha nem lenne pokol tele rosszal és gonoszsággal, az emberek sem vágynának a mennybe. Ebben az értelemben párhuzamot vonhatunk Goethe művével, Faust is hálás Mefisztónak. „A hatalmas, de haszontalannak, hiábavalónak érzett tudása miatt mindenből kiábrándult doktor az ördöghöz történt önkéntes csatlakozása után tragédiák során keresztül döbben rá arra, hogy mi a legfontosabb az életben: mások javáért munkálkodni. Ennek jutalma pedig az örök üdvösség.” (Bodnár 2018) Következtetésként mondhatjuk, hogy bár nem olyan könnyű, mégis megláthatjuk dr. Faust alakjában is azt, amit Faust alakjában, mert amíg Goethe Faustja rájön, hogy a legfontosabb az életben mások javáért munkálkodni, dr. Faust, a kórház orvosa lévén arra tette az életét, hogy másokat szolgáljon. Mondhatjuk azt, hogy a jó és a rossz mindenhol jelen van. Ebből egyesek tanulnak, mások pedig a romlás felé vezető útra lépnek.

Kalmár Edina korábban a Szöveten: